A Kristálytiszta Forrás és a Törött Korsó Tanítása

Egyszer réges-régen, egy apró, hegyekkel körülölelt faluban élt egy idős asszony, akit Margit néninek neveztek. Margit néni híres volt kedvességéről és bölcsességéről, de leginkább arról, hogy mindennap egy régi törött korsóval indult el a kristálytiszta forráshoz, amely a falu határában fakadt. Az emberek gyakran összesúgtak a háta mögött, nem értvén, hogy egy repedt edényt miért nem cserél ki újra.

Egy nap egy kíváncsi gyermek, a kis Anna, összeszedte a bátorságát, és megkérdezte Margit nénit:

– Miért használod ezt a törött korsót? Nem szomorít el, hogy minden víz, amit a forrásból hozol, részben elfolyik az úton?

Margit néni mosolyogva megsimogatta Anna buksiját, és így felelt:

– Gyere velem, ma megmutatom neked, miért olyan értékes ez a korsó.

Anna kíváncsian követte Margit nénit, aki lassan, óvatosan lépkedett az ösvényen, hogy a korsóból ki ne lötyögjön túl sok víz. A forráshoz érve Margit néni megtöltötte az edényt, majd elindult vissza az ösvényen, amely a faluba vezetett. Az úton azonban nem a korsóra figyelt, hanem Annára.

– Nézz körül, mit látsz az ösvény mentén? – kérdezte Margit néni.

Anna meglepetten pillantott szét. Az egyik oldalon virágok sokasága borította az ösvényt, színes szirmokkal és illatokkal örvendeztetve meg a vándorokat. A másik oldalon azonban kopár föld terült el.

– Az egyik oldalon tele van virágokkal az ösvény, de a másik teljesen üres! – mondta Anna.

– Ez azért van, mert a törött korsóm közben vizet csepegtet az útra. Már évek óta használom ezt az edényt, és tudatosan a virágos oldalon sétálok vele. A kristálytiszta forrás vize életet ad ezeknek a virágoknak. A törött korsó hibájából gyönyörűség született.

Anna mélyen elgondolkodott Margit néni szavain. Ahogy visszaértek a faluba, az idős asszony még hozzátette:

– Gyermekem, mindannyian törött korsók vagyunk valamilyen módon. Senki sem tökéletes, és mindenkinek megvannak a maga hibái és tökéletlenségei. De Isten nem hagyja, hogy ezek a hiányosságok értelmetlenek maradjanak. Ha alázatos szívvel elfogadjuk önmagunkat és cselekszünk, ahogy tudunk, Ő gyönyörű dolgokat teremthet rajtunk keresztül. Éppen a hibáink adják néha azt, amiért mások számára áldás lehetünk.

Anna arca felragyogott e tanítás hallatán. Többé nem nézte Margit néni korsóját töröttnek vagy haszontalannak, hanem olyasminek, ami a szépséget és az életet szolgálja.

Aznap este, amikor Anna hazatért, az anyukájának így mesélt:

– Anya, ma megtanultam, hogy nem baj, ha törött korsók vagyunk, mert Isten még a hibáinkat is jóra használja.

E történet nyomán a falu lakói másképp kezdtek gondolkodni önmagukról és egymásról. Mindannyian hordozunk repedéseket és sérüléseket, de ezek az apró hibák lehetőségek is arra, hogy szeretet és jóság áradjon át rajtuk mások felé. Mert Isten mindenkit úgy alkotott meg, ahogy a legnagyobb terve számára tökéletes.