A Mester Ecsetje és a Lélek Színei
Valahol egy apró faluban, messze a hegyek ölelésében, élt egy öreg mester, akit mindenki „A Mester Ecsetje”-ként ismert. Az idős férfi nem hatalmas kastélyban lakott, hanem egy szerény kis házban, ami tele volt festményekkel és színes vásznakkal. Azt mondták róla, hogy képei nem csak gyönyörűek voltak, hanem különleges erővel bírtak. Aki egyszer ránézett a festményeire, valahogy békére lelt, és úgy érezte, közelebb kerül Istenhez.
A különleges kép meghívása
Egy napon a mester egy kihirdetést tűzött a falu temploma elé. Az üzenet így szólt:
„Aki elhozza hozzám a legtisztább szívet, azt megfestem, és képe örökké a templomban marad!”
Az emberek erről hamar értesültek, és nagy izgalommal próbálták megérteni, mit is jelent a „legtisztább szív”. Az asszonyok édességeket sütöttek a mesternek, hogy a kedvében járjanak, a gyerekek virágokat szedtek, a gazdák pedig kosarakkal csapdosták el a port a falusi utakról, hogy a háza környéke tiszta legyen.
De volt egy fiú is a faluban, Ádám, aki csendesen figyelte az eseményeket. Nem volt pénze édességre, de még ajándékot sem tudott venni. Ádám szívében azonban nagy vágy élt: hogy megfejtse, mit jelent a „legtisztább szív” kifejezés, és így őt válassza a mester.
Ádám döntése
Ádám minden nap a Bibliából olvasott egy rövid részt. Szeretett hallgatni a szeretetről, a megbocsátásról és Jézus példájáról. Egy este, miközben édesanyja leesett fazekát javította, hirtelen megszólalt:
– Anya, vajon lehet egy olyan szívem, amit Isten lát tisztának? Nem leszek soha elég jó!
Az édesanyja megsimogatta a fejét.
– Fiam, nem tudod igazzá tenni magadat. Ezért jött Jézus. Az, hogy vágyódol Isten után, azt jelenti, már a jó úton jársz.
Ádám mégis kétségek közt feküdt le aznap este. De valami meghívás érződött lelkében, hogy megpróbálja. Másnap úgy döntött, felkeresi a mestert.
A próba
Az öreg mester mosollyal nyitott ajtót. Nem lepődött meg, hogy az őszinte, félszeg tekintetű kisfiút látja a küszöbön.
– Mit hoztál magaddal? – kérdezte kedvesen.
Ádám lesütötte a szemét.
– Nincs ajándékom, de elhoztam saját szívemet. Tiszta már nem lehet, mert sokszor gondoltam rossz dolgokra, vagy voltam mérges. Mégis szeretném, ha Jézus megtisztítaná.
A mester elégedetten bólintott.
– Légy nyugodt, Ádám! A tisztaság nem azt jelenti, hogy sohasem estél el. Hanem azt, hogy bízol az Atyában, hogy Ő újra megadhatja neked.
A következő hónapokban Ádám sokat gondolkodott erről. Közben segített másokon, imádkozott, és próbált megbocsátani azoknak, akik bántották. Egy napon a mester megkérdezte:
– Kész vagy, Ádám? Eljött az idő, hogy megfessem a szíved!
A kép elkészülte
Ádám türelmesen ült, míg a mester dolgozott. Órákon át festette a vásznat, és a festékek csodás szétáradása valami olyant alkotott, amit még senki sem látott. Amikor végül a kép elkészült, az egész falu összegyűlt a templomban, hogy megcsodálja.
A vásznon nem emberi alak volt, hanem egy sugárzó világosság. A középpontjában egy szív, amely egyszerre tűnt törékenynek és erősnek. A közönség könnyekig hatódott, mert a szív olyan szép és gyönyörű volt, hogy mindenki magára ismert benne.
A mester így szólt Ádámhoz:
– Ez nemcsak a te szíved, hanem minden emberi szív, aki békéért és szeretetért vágyakozik az Úrnál.
A tanulság
A falu óta az emberek sokkal kedvesebbek lettek egymással. Mind tudták, hogy nem az számít, amit másoknak mutatnak, hanem az, hogy őszinte, szeretetteljes vágyuk legyen a szívükben, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.
Ádám, a kisfiú, nem csak egy képet kapott. Ő maga is egy példává vált arra, hogy a legtisztább szív az, amelyik tudja: Jézus az egyetlen, aki igazán megtisztíthat minket. ❤️
