A szeretet magja
Egy kis hegyi faluban élt egy jámbor, ám szegény ember, akit János bácsinak hívtak. Téli estéken gyakran üldögélt a kandalló mellett, és kézzel faragott szobrocskákat készített, hogy pénzt keressen a vásárban. Nemcsak mesterember volt, hanem mélyen hívő is, aki hitt abban, hogy a szeretet az élet alapja, és Istent szeretni annyi, mint embertársainkon segíteni.
Egy napon a faluba érkezett egy fiatal vándor, akiről senki nem tudott semmit. Fátyolos, szomorkás tekintete és árva megjelenése miatt az emberek először félve kerülték. „Vajon mit akar ez az idegen itt nálunk?” – suttogták. A fiatalember, akit Tamásnak hívtak, sem szerencsét, sem boldogságot nem kapott eddigi életében. Koldusbotra jutott, és új helyet keresett, ahol befogadják.
Egy hideg decemberi éjszakán Tamás János bácsi házához tévedt. Az idős ember észrevette, hogy a fiú fázik és ázva didereg. Gondolkodás nélkül beinvitálta őt a szerény hajlékába. „Gyere csak be, fiam!” – szólt kedves mosollyal. „Melegedj meg, és osszuk meg a vacsorámat!” Bár csupán egy darabka kenyér és néhány szem krumpli maradt János bácsi asztalán, odaadta a felét Tamásnak.
Tamás eleinte nem értette a jóságot. „Miért segítesz nekem?” – kérdezte bizonytalanul. János bácsi csak ennyit mondott: „Mert a szeretet Istentől ered, és megosztani annyi, mint megsokszorozni azt. Ha megsegítlek téged, lehet, hogy te is továbbadod valakinek.”
Másnap János bácsi adott Tamásnak egy apró magot. Ez egy almafa magja volt. „Ültesd el ezt a magot, gondozd szeretettel, és figyeld, ahogy gyümölccsé válik! Ez a kis mag az Isten szeretetét szimbolizálja. Ha ápolod, a szeretet is növekedni fog az életedben.”
Tamás szívére vette a tanítást. Elültette a magot a szomszédos hegy lábánál, és nap mint nap locsolta, ápolta. Az évek során a fa nőtt és gyümölcsöket hozott. Tamás nemcsak a gyümölcsöt osztotta meg másokkal, hanem a szívében növő szeretetet is. Ahogyan az almafa árnyékot adott a falu lakóinak, úgy Tamás egyre inkább a közösség szeretett tagjává vált.
Az egyszerű ember, János bácsi nem csupán ételt és menedéket adott annak az idegennek, hanem egy fontos leckét is: a szeretet képes a legnagyobb áldásokat hozni az életünkbe, ha hajlandóak vagyunk megosztani. A mag, amit régen elültettek, nemcsak gyümölcsöt, hanem örömöt és békét is szült a falu egész közösségében.
Végül, amikor már idős Tamássá vált, és a fa ágai az eget érték, mindig arra a szerény öregemberre emlékezett, aki megtanította a szeretet igaz erejére.
