A Törött Amfora Tanulsága
Egy kis faluban, melyet egy ragyogó folyó szelt ketté, élt egy szegény, de jámbor fazekas, akit Jánosnak hívtak. János nem volt gazdag ember, sem anyagi javakban, sem hatalomban. Azonban szívében hatalmas kincset hordott: hitét és reményét az Úrban. Napjai nagy részében agyagot gyűjtött, fazekakat, korsókat és amforákat készített, amelyeket a helyi piacon árult.
Egy nap János különösen szép fazekat alkotott. Ez az amfora finoman díszített volt, egy mintával, amely Jézus keresztjét ábrázolta, körülötte kis szőlőindákkal. János titkon ezzel az amforával akart dicsekedni a faluban, mert azt gondolta, hogy művészete így méltóan tükrözi az ő iránta érzett szeretetét az Úr iránt.
Az amforát gondosan elhelyezte műhelye ablakában, hogy mindenki megcsodálhassa. Az emberek meg is álltak mellette, és dicsérő szavakat mondtak róla. De egy reggelen, amikor János elindult, bekövetkezett a baj. Egy váratlan szélroham fújt végig a falun, és az amfora az ablakból a földre zuhant. Apró darabokra tört szét.
János szíve összeszorult. Hogyan történhetett ez? Vajon mit üzenhet neki az Úr ezzel? Az első pillanatokban a szomorúság és düh elárasztotta. Azonban néhány mély lélegzet után letérdelt, és így imádkozott: „Uram, te mindig jobban tudod, mi a célod. Mutasd meg nekem az utat, amelyet követnem kell!”
János hozzáfogott az amfora darabjainak összegyűjtéséhez. Ahogy minden apró törött részletet alaposan szemügyre vett, furcsa érzés töltötte el: ezek a darabkák mintha mesélni akarnának neki. Valami azt súgta, hogy ne dobja el őket, hanem használja fel őket valamire.
Napokon át dolgozott. A törött darabokat egy nagy fakeretre illesztette, színes üveggel és más fazekasdíszítéssel ötvözve egy nagyobb, díszes mozaikot készített, amely tökéletes harmóniát sugárzott. A mozaik közepén a kereszt domborult ki, mintegy emlékeztetőül.
Amikor a falubeliek meglátták János alkotását, elámultak. Egy idős asszony odalépett hozzá, és remegő hangon ezt mondta: „János, az Úr rajtad keresztül tanított meg ma valamire. Még amikor valami törik, amikor életünk darabokra hullik, ő képes gyönyörű dolgot készíteni belőle, ha bízunk benne és engedelmeskedünk neki.”
Ettől a naptól kezdve János műhelyét egyre több ember kereste fel. Nem a tökéletes korsókat jöttek látni, hanem azt a mozaikot, amely a hit erejét hirdette a faluban. És János minden látogatónak elmondta: „Isten nem fogja eldobni a törött részeinket. Ha elhozzuk elé, ő csodát tesz belőlük.”
A történet tanulsága:
Az élet néha törésekből áll, fájdalomból és veszteségekből. Azonban a keresztény hit üzenete az, hogy ezekből a törésekből is kiemelkedhet valami gyönyörű, ha az Úr kezébe helyezzük őket. Az ő szeretete képes átalakítani a sebzettséget és a veszteséget olyan áldássá, amely nemcsak minket, de másokat is megerősít.
