Az Ezüst Tükör és a Lélek Tisztasága
Egyszer réges-régen, a zöldellő hegyek között, egy kis falucskában élt egy öreg órásmester, akit mindenki szeretett és tisztelt. Az emberek nemcsak azért fordultak hozzá, hogy javítsa meg az órákat, hanem azért is, mert bölcsessége mindig útmutatást adott az életük nehéz pillanataiban. A mester azonban híres volt egy különleges tárgyáról, amit csak kevesen láttak: egy ritka, ezüstből készült tükröt.
A legenda szerint, aki az ezüst tükörbe nézett, nem csupán a saját arcát látta visszatükröződni, hanem a lelkét is. A tükröt az órásmester nagy becsben tartotta, és mindenkit figyelmeztetett, hogy a tükör csak azoknak mutatja meg az igazságot, akik készek elfogadni azt.
Egy nap egy fiatalember érkezett a faluba. Andrásnak hívták, tele volt álmokkal és tervekkel, de szívében mélyen ott lapult az önzés és a büszkeség. Amikor hallott az ezüst tükörről, kíváncsisága azonnal felébredt, és úgy döntött, meglátogatja az órásmestert.
– Uram, hallottam a híres tükrödről – szólt András. – Meg szeretném látni, mit mutat nekem.
Az órásmester higgadtan válaszolt:
– Fiam, a tükör nem egyszerű tárgy. Amit mutat, az nem mindig kellemes, de mindig igaz. Biztos vagy abban, hogy készen állsz meglátni azt, amit a lelked rejteget?
András hezitált egy pillanatra, majd büszkén bólogatott:
– Biztos vagyok benne. Én tudom, hogy jó ember vagyok, nincs mitől tartanom.
Az órásmester egy óvatos mozdulattal elővette a titokzatos tükröt, amely csillogott az egyszerű kis műhely félhomályában. András izgatottan nézett bele, de amit látott, megdöbbentette. Az arca helyett szürke, elhalványult fénnyel izzó alakot látott, amelyet fekete foltok borítottak. A foltok szinte megfojtották a fényt, amely csak halványan vibrált a lény közepén.
– Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel András. – Ez nem én vagyok! Az én lelkem tiszta!
Az órásmester szelíden mosolygott.
– A tükör nem hazudik, fiam. Amit látsz, az a lelked valódi állapota. A fekete foltok a bűneidet jelképezik – az önzésedet, büszkeségedet és a gyengeségeidet. A halvány fény azonban a remény, mert Isten szeretete még mindig ott lakozik benned. A kérdés az, hogy kész vagy-e változni?
András lesütötte a szemét, és halkan megkérdezte:
– De hogyan tisztíthatom meg a lelkemet? Hogyan ragyoghat újra a fény bennem?
Az órásmester egy Bibliát vett elő, és az asztalra helyezte.
– Keresd Istent, fiam. Kezdj el imádkozni, bánd meg a bűneidet, és próbálj szeretetben, alázatban élni. A lélek tisztasága nem másban rejlik, mint abban, hogy befogadjuk az Úr kegyelmét, és levetkőzzük a világi büszkeséget. A tisztaság útja nem könnyű, de a béke, amit elhoz, felülmúl minden elképzelhető boldogságot.
András csendesen elgondolkodott, majd sírva fakadt. Könnyei nem a szégyen, hanem a bűnbánat jelei voltak. Még aznap este visszatért az órásmesterhez, és megköszönte neki a tükröt, amely megmutatta, hogy a lelke megújulhat, ha Istenhez fordul.
Idővel András valóban megváltozott. Az önző és büszke fiatalemberből alázatos és szeretetteljes férfi vált, aki másokat is arra buzdított, hogy keressék a lelkük tisztaságát. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanult, az volt, hogy Isten szeretete képes minden sötétséget legyőzni, ha mi magunk is törekszünk a tisztaságra.
Tanulság: A lelkeket, akárcsak a tükröt, nem szabad elhanyagolni. A bűnbánat, az alázat és Isten kegyelmének elfogadása a legfontosabb eszközök ahhoz, hogy lelkünk ragyogóvá váljon. Mindannyiunkban ott van az a fény, ami arra vár, hogy tisztán beragyogja életünket. A kérdés csak az, készen állunk-e, hogy Isten segítségével elengedjük a sötétséget.
